Imenovan po Dmitriju Mendeljejevu, koji je stvorio periodni sustav

Nevét Dmitrij Ivanovics Mengyelejevről, a Periódusus rendszer megalkotójáról kapta

Imenovan po Alfredu Nobelu, švedskom kemičaru, otkrivaču dinamita i osnivaču Nobelove nagrade

Nevét Alfréd Nobelről, svéd kémikusról, a dinamit feltalálójáról kapta. Ő alapította a Nobel-díjat.

Imenovan po Ernetsu O. Lawrencu, izumitelju ciklotrona

Nevét Ernest O. Lawrenceről, az első ciklotron megalkotójáról kapta. A ciklotron feledezése a magyar Gaál Sándor érdeme.

Imenovan po Ernestu Rutherfordu, fizičaru i kemičaru s Novog Zelanda

Nevét Ernest Rutherfordról, az új-zélandi fizikus, kémikusról kapta

Imenovan po ruskom gradu Dubni

Nevét az oros Dubna városáról kapta

Imenovan po Glennu Seaborgu, američkom nuklearnom kemičaru i dobitniku Nobelove nagrade

Nevét az amerikai Nobel-díjas kémikusról Glenn Seaborgról kapta

Imenovan po Nielsu Bohru, danskom fizičaru

Nevét a dán fizikusról, Niels Bohrról kapta

Od latinske riječi "Hassias", što označava Hess, pokrajnu u Njemačkoj

A német Hesse tartományról kapta a nevét

Imenovan po Lise Meitner, austrijskoj fizičarki

Nevét az osztrák Lise Meitner fizikusról kapta

Imenovan po Njemačkom gradu Darmstadtu

Nevét egy német városról, Darmstadtról kapta

Imenovan po Wilhelmu Conradu Röntgenu, njemačkom fizičaru

Nevét egy német fizikusról, Wilhelm Conrad Röntgenről kapta

Imenovan po astronomu Nikoli Koperniku

Nevét a középkori híres csillagászól, Nikolausz Kopernikuszról kapta

Ime dolazi iz japanskog naziva za Japan

A neve Japán hétköznapi japán nevéből ered

Imenovan po osnivaču Flerovog Laboratorija za nuklearne reakcije, sovijetskom fizičaru Georgiju Nikolajeviču Flerovu

A dubnai Flerov laboratórium alapítójáról, Georgy Nikolayevich Flyorov szovjet fizikusról kapta a nevét

Imenovan po Moskovskoj oblasti, mjestu gdje se Dubna nalazi

A Moszkvai terület után van elnevezve, ahol Dubna található

Imenovan po Nacionalnom laboratoriju Lawrence Livermore, koji se nalazi u gradu Livermoru u Kaliforniji

Nevét a Lawrence Livermore National Laboratory-ról kapta, ami a kaliforniai Livermore-ban található

Imenovan po američkoj saveznoj državi Tennessee

Nevét az Egyesült Államok Tenessee régiójáról kapta

Imenovan po ruskom nuklearnom fizičaru Juriju Oganesianu

Jurij Oganyeszjan orosz atomfizikusról nevezték el

Henry Cavendish prvi je raspoznao vodik od drugih plinova 1776. kada ga je pripravio reakcijom klorovodične kiseline i cinka. Engleski znanstvenik Robert Boyle je 1670. promatrao njegovu proizodnju u reakcijama jakih kiselina i metala. Francuski znanstvenik Antoine Lavoisier ga je 1783. imenovao "hydrogène"; po uzoru na taj naziv krajem 19. stoljeća Bogoslav Šulek nazvao ga je vodikom.

Henry Cavendish különítette el elsőként a hidrogént egyéb gázoktól 1776-ban, amikor cink és sósav reakciójaként előállította. 1670-ben az angol tudós, Robert Boyle megfigyelte, hogy a hidrogén előállítható fémek és erős savak reakciójaként. A francia tudós, Antonie Lavoisier nevezte el hidrogénnek 1783-ban.

Francuski astronom Jules Janssen je pridobio prve dokaze za postojanje helija tokom pomrčine Sunca 1868. Norman Lockyer i Edward Frankland su predložili ime helij za ovaj novi element. 1895. Sir William Ramsay je otkrio helij u mineralu uranija zvanom kleveit. Samostalno su ga otkrili u kleveitu Per Teodor Cleve i Abraham Langlet.

A francia csillagász Jules Janssen figyelte meg először a héliumot az 1868-as indiai napfogyatkozás vizsgálata közben. Norman Lockyer és Edward Frankland javasolták a hélium nevet az új elemnek. 1895-ben Sir William Ramsay állított elő héliumot az uránszurokérc egy fajtájából, a kleveitből. Tőle függetlenül Per Teodor Cleve és Abraham Langlet is szintén kleveitből nyert ki héliumot akkora mennyiségben, hogy az atomtömegét is meg tudták határozni.

Litij je otkrio Johann Arfvedson 1817. kada je analizirao minerale s otoka Uto u Švedskoj. Čisti metal su izolirali švedski kemičar William Thomas Brande i engleski kemičar Sir Humphry Davy sljedeće godine radeći samostalno. 1855. veće količine litija su Robert Bunsen i Augustus Matthiessen proizveli elektrolizom litijevog klorida.

A lítiumot Johann Arfedson fedezte fel 1817-ben a Svédországhoz tartozó Utö szigetekről származó ásványok elemzése közben. A tiszta fémet a következő évben egymástól függetlenül William Thomas Brande svéd és Sir Humphry Davy angol kémikusok izolálták. 1855-ben Robert Bunsen és Augustus Matthiessen nagy mennyiségű lítiumot állított elő lítium-klorid elektrolízisével.

Louis-Nicolas Vauquelin je otkrio berilij u njegovim oksidima u berilu i smaragdima 1798. Friedrich Wöhler i Antoine Bussy su samostalno izolirali berilij 1828. kemijskom reakcijom metalnog kalija i berilijevog klorida. Prvi komercijalno uspješsan proces dobivanja berilija su Alfred Stock i Hans Goldschmidt razvili 1932.

1798-ban Louis-Nicolas Vauquelin fedezte fel a berillium oxidját a berill ásványban és a smaragdban. 1828-ban Friedrich Wöhler és Antoine Bussy egymástól függetlenül izolálta berillium-klorid és kálium reakciója során. Az első gazdaságos előállítás kifejlesztése 1932-ben Alfred Stock és Hans Goldschmidt érdeme.

Spojevi bora poznati su već tisućama godina, ali element su otkrili Sir Humphry Davy, Gay-Lussac i Thendard tek 1808. Bor nije bio prepoznat kao element dok ga 1808. Sir Humphry Davy, Joseph Louis Gay-Lussac i Louis Jacques Thénard nisu izolirali. Jöns Jakob Berzelius je identificarao bor kao element 1824.

A bórvegyületek már évezredek óra ismertek, de az elemi bórt 1808-ban Sir Humphry Davy, Joseph Louis Gay-Lussac és Louis Jacques Thénard fedezte fel. Jöns Jakob Berzelius 1824-ben megállapította, hogy az illető anyag egy elem.

Ugljik je otkriven još u prapovijesti i poznat je bio u oblicima čađe i ugljena čak i najranijim ljudskim civilizacijama. 1772. Antoine Lavoisier je otkrio da su dijamanti još jedan oblik ugljika kada je spalio uzorke ugljena i dijamanta i ustanovio da niti jedan nije proizveo vodu. 1779. Carl Wilhelm Scheele je pokazao da izgaranjem grafita nastaje ugljikov dioksid te stoga da grafit mora biti još jedan obljik ugljika.

A szenet korom és kőszén formájában már a történelem előtti időkben ismerte az emberiség. 1774-ben Antonie Lavoisier megmutatta, hogy a szén a gyémánt egy módosulata. Kísérletében kőszén- és gyémántmintákat égetett, miközben egyik esetben sem keletkezett víz. 1779-ben Carl Wilhelm Scheele megmutatta, hogy a grafit is szén-dioxiddá ég, tehát a szintén a szén egyik módosulata.

Smatra se da je dušik otkrio škotski fizičar Daniel Rutherford 1772., koji ga je prozvao škodljiv ili fiksirani zrak. U isto su ga vrijeme proučavali i Carl Wilhelm Scheele, Henry Cavendish i Joseph Priestley. 1790. ga je francuski kemičar Jean-Antoine-Claude Chaptal nazvao "azotum", a krajem 19. stoljeća Bogoslav Šulek imenovao ga je dušikom.

Úgy tartják, hogy a nitrogént Daniel Rutherford skót fizikus fedezte fel 1772-ben, aki kártékony vagy rögzített levegőnek hívta, mert az égést nem táplálja. Közel egyidőben szintén vizsgálta Carl Wilhelm Scheele, Henry Cavendish és Joseph Priestley is. 1790-ben egy francia kémikus, Jean-Antoine-Claude Chaptal nevezte el nitrogénnek.

Carl Wilhelm Scheele je 1771. dobio kisik zagrijavanjem živinih oksida i nitrata, ali je svoje pronalaske objavio tek 1777. Joseph Priestley je 1774. isto tako napravio ovaj novi tip zraka. Ime "oxygenium" je 1777. skovao Antoine Lavoisier, čiji su eksperimenti s kisikom pomogli diskreditirati tada popularnu flogistonsku teoriju gorenja i korozije. Po uzoru na taj naziv krajem 19. st. Bogoslav Šulek smislio je hrvatski naziv kisik.

Carl Wilhelm Scheele 1771-ben higany-oxid és nitrátok hevítésével oxigént állított elő, de eredményét 1777-ig nem publikálta. Joseph Priestley szintén előállította ezt az 'új levegőt' 1774-ben. A nevet ugyancsak 1777-ben Antoine Lavoisier adta, aki oxigénnel való kísérleteivel segített megdönteni az akkoriban virágzó flogisztonelméletet.

1529. Georigius Agricola je opisao korištenje fluorita kao fluks. 1670. Heinrich Schwandhard je uočio da je staklo izloženo fluoritu tretiranom sa kiselinom gravirano. 1810. francuski znanstvenik André-Marie Ampère je predložio da je fluorovodična kiselina spoj vodika s novim elementom. Element je konačno izolirao Henri Moissan 1886.

1529-ben Georigius Agricola említi először a folypát azon felhasználási lehetőségét, hogy elfolyósítja a salakot (csökkenti az olvadáspontját). 1670-ben Heinrich Schwandhard felfedezi, hogy a folypát sav jelenlétében megmarja az üveget. 1809-ben Andre-Marie Ampere francia tudós felvetette, hogy a folysavat (hidrogén-fluorid) a hidrogén mellett egy új, a klórhoz hasonló elem alkotja. Az elemet végül tisztán Henri Moissa izolálta 1886-ban.

Neon su otkrili britanski kemičari Sir William Ramsay i Morris W. Travers u Londonu 1898. godine. Otkriven je kad je Ramsay ohladio uzorak zraka dok nije postao tekućina, zatim ugrijao tekućinu i skupljao plinove kako su isparavali. Nakon 1902., kompanija Georgesa Claudea, Air liquide, je proizvodila industrijske količine neona kao nusprodukt njegovog posla likvefakcije zraka.

A neont Sir William Ramsay és Morris W. Travers brit vegyészek fedezték fel 1898-ban, Londonban. A felfedezés akkor történt, amikor Ramsay levegőmintát hűtött, amíg az cseppfolyósodott. Ezt újra felmelegítve elkülönítette a különböző hőmérsékleten forró gázokat. 1902 után Georges Claude vállalata, az Air Liquide ipari mennyiségű neont állított elő a levegő cseppfolyósításának melléktermékeként.

Kemijsku kraticu za natrij prvi je objavio Jöns Jakob Berzelius u svojem sustavu atomskih simbola. On je skraćenica novolatinskog imena tog elementa "natrium", što se odnosi na egipatski "natron", prirodnu mineralnu sol većinski sastavljenu od hidrata natrijevog karbonata. 1807., Sir Humphry Davy je po prvi put izolirao natrij elektrolizom suhog natrijevog hidroksida, koji je bio vrlo blago navlažen.

A nátrium vegyjelét (Na) először Jöns Jakob Berzelius használta. Más nyelvekben a szóda (nátrium-karbonát) szóból származtatható elnevezést használják (angolul Sodium). A magyarban is használatos nátrium a latin 'natrium' szóból származik, ami pedig az egyiptomi 'natron'-ből, ez volt a nátrium-karbonátnak, mint ásványnak a neve. 1807-ben, Sir Humphry Davy izolálta először a nátriumot száraz nátrium-hidroxid elektrolízisével.

Škotski kemičar Joseph Black je prepoznao magnezij kao element 1755. Magnezij je po prvi put izolirao Sir Humphry Davy 1808. u Londonu. Koristio je elektrolizu na mješavini magnezija i živinog oksida. Antoine Bussy ga je pripremio u njegovom koherentnom obliku 1831.

A magnéziumot 1755-ben egy skót kémikus, Joseph Black ismerte fel, mint új elemet. Először Sir Humphry Davy izolálta 1808-ban, Londonban magnézium-oxid és higany-oxid elektrolízisével, később Antoine Bussy 1831-ban állította elő összetett (koherens) formában.

1761., Guyton de Morveau predložio je ime "alumine" za bazu stipsa, a 1787., Antoine Lavoisier mislio je da je to oksid još neotkrivenog metala. Sir Humphry Davy je identificirao postojanje metalne baze stipse 1808. Hans Christian Ørsted je prvi izolirao metalni aluminij u nečistom obliku 1825. Općenito se izolacija aluminija pripisuje Friedrichu Wöhleru 1827.

Guyton de Morveau alkotta meg az elem elnevezését az timsó latin nevéből, amit a régi magyar neve is őriz. Antoine Lavoisier 1787-ben úgy gondolta, hogy ez a vegyület a még ismeretlen fém oxidja lehet. Sir Humphry Davy 1808-ban azonosította a timsó fő fémalkotójaként. Hans Christian Ørsted izolálta először a tiszta fémalumíniumot 1825-ben.

1800., Sir Humphry Davy je vjerovao da je silika spoj, a ne element; ali 1811., Gay Lussac i Louis Jacques Thénard su vjerojatno pripremili nečisti amorfni silicij zagrijavanjem kalija sa silicijevim tetrafluoridom. 1824. Jöns Jakob Berzelius je pripremio amorfni silicij okvirno istom metodom. Henri Deville je 1854. prvi pripremio kristalni silicij, drugi alotropni oblik silicija.

Sir Humphry Davy 1800-ban még úgy gondolta, hogy a szilícium vegyület és nem elem, de 1811-ben Gay Lussac és Louis Jacques Thénard valószínűleg szennyezett amorf szilíciumot állított elő szilícium-tetrafluorid és káliummal hevítésével. 1824-ben Jöns Jakob Berzelius hasonló eljárással szintén amorf szilíciumot állított elő. 1854-ben Henri Deville állított elő először kristályos állapotú szilíciumot, annak második allotróp módosulatát.

Henning Brand je 1669. otkrio fosfor u Hamburgu u Njemačkoj, tako što ga je pripremio iz urina. 1769., Johan Gottlieb Gahb i Carl Wilhelm Scheele pokazali su da se kalcijev fosfat nalazi u kostima, i dobili elementarni fosfor iz pepela kostiju. Antoine Lavoisier je prepoznao fosfor kao element 1777.

Hennig Brand 1669-ben fedezte fel a foszfort, vizeletből előállítva, a németországi Hamburgban. 1769-ben Johan Gottlieb Gahn és Carl Wilhelm Scheele észrevették, hogy a csontban kalcium-foszfát található, majd elemi foszfort nyertek csonthamuból. Antoine Lavoisier ismerte fel, hogy a foszfor egy elem 1777-ben.

Do 3. stoljeća, Kinezi su otkrili da se sumpor može izvući iz pirita. Indijski alkemičari opsežno su pisali o koristima sumpora u alkemijskim operacijama sa živom, od 8. stoljeća pa nadalje. 1777., Antoine Lavoisier je pomogao uvjeriti znanstvenu zajednicu da je sumpor element, a ne spoj.

A kínaiak már a III. században felfedezték, hogy a ként piritből tudják kivonni. Indiai alkimisták kiterjedten foglalkoztak a kén felhasználásával, valamint a kénnek különböző alkímiai műveleteit írtak le higannyal a VIII. századtól kezdve. 1777-ben Antonie Lavoisier segítette meggyőzni a tudományos közösséget afelől, hogy a kén nem vegyület, hanem egy elem.

Oko 1630., belgijski kemičar i liječnik Jan Baptist van Helmont raspoznao je klor kao plin. Elementarni klor je po prvi put pripremio i proučavao švedski kemičar Carl Wilhelm Scheele 1774. Do 1810., znanstveni konsenzus je bio da je klor spoj koji sadrži kisik. 1811., Sir Humphry Davy je zaključio da je klor novi element.

A klórgázt 1630 körül Jan Baptist van Helmont belga fizikus és vegyész fedezte fel. Az elemi klórt először Carl Wilhelm Scheele svéd kémikus állította elő és vizsgálta 1774-ben. 1810-ben az akkori tudományos megegyezés szerint a klórgáz vegyület, ami oxigént tartalmaz. Majd 1811-ben Sir Humphry Davy végül megállapította, hogy a klórgáz gyakorlatilag egy új elem.

Henry Cavendish je 1785. pretpostavio da je argon prisutan u zraku. Tek su ga 1894. izolirali Lord Rayleigh i Sir William Ramsay u Škotskoj. Argon je postao prvi otkriveni plemeniti plin. 1957., IUPAC se složio da se simbol treba promijeniti iz A u Ar.

Bár 1785-ben Henry Cavendish azt gyanította, hogy az argon megtalálható a levegőben; azt csak 1894-ben izolálta Lord Rayleigh és Sir William Ramsay Skóciában. Az argon volt az elsőként felfedezett nemesgáz. 1957-ben az IUPAC beleegyezett, hogy a vegyjele A helyett Ar legyen.

Kalijev simbol K dolazi iz njemačkog i skandinavskog naziva 'kalium'. Kalij je prvi izolirao Sir Humphry Davy 1807. iz kaustične potaše elektrolizom rastaljene soli pomoću novootkrivenog Voltinog elektostatičkog stupa. Kalij je prvi metal koji je izoliran elektrolizom.

A káliumot először 1807-ben Sir Humphry Davy izolálta, aki a fémet kálilúg (kálium-hidroxid) elektrolíziséből állította elő. Az ehhez szükséges egyenáramot az újonnan felfedezett Volta-oszlop segítségével nyerte. A kálium volt az első fém, amit elektrolízissel izoláltak.

Kalcij je poznat još od prvog stoljeća kada su Rimljani pripremali vapno kao kalcijev oksid. Kalcij je prvi izolirao Sir Humphry Davy 1808. kada je elektrolizom rastavio mješavinu vapna i živinog oksida. Davy je pokušavao izolirati kalcij; kada je čuo da su Jöns Jakob Berzelius i Pontin pripremili amalgam kalcija uz pomoć elektrolize vapna u živi, i sam je pokušao taj pokus.

A kalciumvegyületeket már az I. században ismerték, hiszen például meszet állítottak elő az ókori Rómában. Az elemi kalciumot először Sir Humphry Davy izolálta 1808-ban égetett mész és higany-oxid keverékének elektrolíziseként. Davy azután próbálkozott ezzel, miután hallotta, hogy Jöns Jakob Berzelius és Pontin kalciumamalgámot állított elő égetett mész higanyban történő elektrolízisével.

1879., Lars Fredrik Nilson i njegov tim su detektirali skandij u mineralima euksenitu i gadolinitu. Nilson je pripremio 2 grama skandijevog oksida visoke čistoće. Per Teodor Cleve je pokazao da skandij ima svojstva slična onima koja je Mendeljejev predvidio za eka-bor. Metalni skandij su prvi pripremili Fischer i njegovi suradnici 1937.

1879-ben Lars Fredrik Nilson és munkatársai szkandiumot vettek észre az euxenit és a gadonilit ásványokban. Nilson 2 gramm ultratiszta szkandium-oxidot állított elő. Per Teodor Cleve megmutatta, hogy a szandium sok tulajdonsága hasonlít a Mengyelejev által megjósolt eka-bór tulajdonságaihoz. A fémszkandiumot először Fisher és kollégái állították elő 1937-ben.

William Gregor je otkrio oksid titanija u ilmenitu 1791. Martin Heinrich Klaproth je nezavisno otkrio titanij u rutilu 1795. i imenovao ga. Čisti metalni titanij je dobio Matthew A. Hunter tek 1910. 1936., Krollov proces je omogućio komercijalnu proizvodnju titanija.

1791-ben William Gregor megtalálta a titán oxidját az ilmenit ásványban. Tőle függetlenül 1795-ben Martin Heinrich Klaproth is titánionokat fedezett fel a rutilban és elnevezte az új elemet. Tiszta fémtitánt csak jóval később, 1910-ben Matthew A. Hunter állított elő. 1936-ban a Kroll Process tette gazdaságossá a titántermelést.

Vanadij je otkrio Andrés Manuel del Río 1801. 1805., francuski kemičar Hippolyte Victor Collet-Descotils je pogrešno izjavio da je del Ríov novi element samo nečisti uzorak kroma. 1831., švedski kemičar Nils Gabriel Sefström je ponovno otkrio vanadij u novom oksidu koji je pronašao dok je radio sa željeznim rudama. Kasnije te godine, Friedrich Wöhler je potvrdio del Ríovov raniji rad.

A vanádiumot eredetileg Andrés Manuel del Río fedezte fel 1801-ben. 1805-ben a francia kémikus, Hippolyte Victor Collet-Descotils tévesen azt állította, hogy del Río új eleme csak egy szennyezett krómminta volt. 1831-ben a svéd kémikus, Nils Gabriel Sefström újra felfedezte az elemet, amelyet egy új oxidban talált vasércekkel kapcsolatos munkája során. Később, ugyanabban az évben, Friedrich Wöhler fogadta el del Río korábbi munkáját.

1797., Louis Nicolas Vauquelin je dobio uzorke rude krokoita. 1798., Vauquelin je otkrio da može izolirati metalni krom zagrijavanjem njegovog oksida u peći na ugljen, što ga čini otkrivačem tog elementa. Vauquelin je uspio i detektirati tragove kroma u dragom kamenju, kao što su rubini i smaragdi.

1797-ben, Louis Nicolas Vaunquelin hozzájutott némi krokoit (vörösólomérc) mintához. 1798-ban Vaunquelin felfedezte, hogy képes krómot kinyerni a króm-trioxid szénkemencében való hevítéséből, és így ő lett az elem felfedezője. Vaunquelinnek később sikerült króm nyomait kimutatnia egyes drágakövekben, mint például a rubint vagy a smaragd.

Do sredine 18. stoljeća, švedski kemičar Wilhelm Scheele iskoristio je piroluzit za proizvodnju klora. Scheele i drugi bili su svjesni da piroluzit sadrži novi element, ali ga nisu mogli izolirati. Johan Gottlieb Gahn prvi je izolirao nečisti uzorak metala mangana 1774., reduciranjem njegova oksida pomoću ugljika.

A 18. század közepén, egy svéd kémikus, Carl Wilhelm Scheele piroluzitot használt, hogy klórt állítson elő. Scheele és mások is úgy gondolták hogy a piroluzitnak egy addig nem ismert elemet kell tartalmaznia, de nem voltak képesek kiválasztani. Johan Gahn volt az első aki kinyert egy nem túl tiszta mangán mintát 1774-ben, a dioxid aktív szénnel való redukálásával.

Prvo željezo koje su koristili ljudi vjerojatno je došlo s meteoritima. Najstariji poznati željezni objekti koje su koristili ljudi su kuglice meteorskog željeza napravljene u Egiptu oko 4000 godina pr. Kr. Otkriće taljenja oko 3000 godina pr. Kr. dovelo je do početka željeznog doba oko 1200 godine pr. Kr., te značajne uporabe željeza za alate i oružja.

Az emberek először vasat feltehetőleg meteoritokból szerezve használtak. A legrégebbi, ismert, ember által használt vaseszközök meteoritvas gyöngyök voltak, amelyeket Egyiptomban készítettek időszámításunk előtt 4000-ben. Az i. e. 3000-ben felfedezett olvasztás vezetett a vaskorszak kezdetéhez i. e. 1200 körül és a vas kiemelkedő használatához.

Spojevi kobalta stoljećima su korišteni kako bi se staklu, glazuri i keramici dala bogata plava boja. Element je prvi izolirao švedski kemičar George Brandt godine 1735. Pokazao je da je prisutnost elementa kobalta ono što uzrokuje plavu boju u staklu, a ne bizmut, kao što se prije mislilo.

A kobalt-vegyületeket évszázadok óta használják, hogy erős kék színt kölcsönözzenek az üvegnek és a kerámiának. A kobaltot először egy svéd kémikus, George Brandt izolálta 1735-ben. Megmutatta, hogy a kobalt jelenléte okozta a kék színt az üvegben, nem a bizmut, mint azt korábban gondolták.

Pronađeni su predmeti načinjeni od metalnih meteorita čak 5000 godina prije Krista. Godine 1751. barun Axel Fredrik Cronstedt pokušavao je izdvojiti bakar iz kupronikla i umjesto toga proizveo bijeli metal nikal. Početkom 20. stoljeća Ludwig Mond je patentirao proces koji koristi niklov karbonil za pročišćivanje nikla.

Fémes meteoritokból készült tárgyakat már Kr.e. 5000-ből is találtak. 1751-ben Axel Fredrik Cronstedt báró megpróbálta kinyerni a rezet a nikkelből, de ehelyett előállította a fehér fémet. A huszadik század elején Ludwig Mond szabadalmaztatta a nikkel tisztításához használt nikkel-karbonil-eljárást.

Bakar se u prirodi nalazi samorodan i bio je poznat nekima od najstarijih zabilježenih civilizacija. Prema najranijim procjenama otkriven je oko 9000 godina prije Krista na Bliskom Istoku. Bio je jedan od najvažnijih materijala ljudima u bakrenom i brončanom dobu.

A réz természetesen natív rézként fordul elő. Ezt a legrégebbi civilizációk is ismerték. A réz felfedezésére vonatkozó legkorábbi becslések szerint Kr.e. 9000 körül lehetett a Közel-Keleten. Az ember számára az egyik legfontosabb anyag volt a réz- és bronzkorban.

Metal cink proizveden je u Indiji u 13. stoljeću redukcijom kalamina organskim tvarima poput vune. Metal je u Europi ponovno otkrio Andreas Sigismund Marggraf 1746. Zagrijao je smjesu rude kalamina i ugljika u zatvorenoj posudi bez bakra kako bi proizveo metal.

No translations found

1871., ruski kemičar Dmitrij Mendeljejev predvidio je postojanje elementa galija i nazvao ga eka-aluminij. Galij je spektroskopski otkrio francuski kemičar Paul Emile Lecoq de Boisbaudran 1875. godine po njegovom karakterističnom spektru pri ispitivanju uzorka sfalerita. Kasnije te godine, Lecoq je dobio slobodni metal elektrolizom njegova hidroksida u otopini kalijeva hidroksida.

No translations found

1869., Dmitrij Mendeljejev predvidio je njegovo postojanje i neka njegova svojstva na osnovi njegova položaja u periodnom sustavu i nazvao je element eka-silicij. 1886., Clemens Winkler pronašao je novi element uz srebro i sumpor, u rijetkom mineralu zvanom argirodit. Prve slitine silicija i germanija dobivene su 1955.

No translations found