Named after Dmitri Mendeleev, who created the Periodic Table

Nevét Dmitrij Ivanovics Mengyelejevről, a Periódusus rendszer megalkotójáról kapta

Named after of Alfred Nobel, Swedish chemist who discovered dynamite and founder of the Nobel Prizes

Nevét Alfréd Nobelről, svéd kémikusról, a dinamit feltalálójáról kapta. Ő alapította a Nobel-díjat.

Named after Ernest O. Lawrence, inventor of the cyclotron

Nevét Ernest O. Lawrenceről, az első ciklotron megalkotójáról kapta. A ciklotron feledezése a magyar Gaál Sándor érdeme.

Named after Ernest Rutherford, the physicist and chemist from New Zealand

Nevét Ernest Rutherfordról, az új-zélandi fizikus, kémikusról kapta

Named after the Russian town of Dubna

Nevét az oros Dubna városáról kapta

Named after Glenn Seaborg, American nuclear chemist and Nobel prize winner

Nevét az amerikai Nobel-díjas kémikusról Glenn Seaborgról kapta

Named after Niels Bohr, the Danish physicist

Nevét a dán fizikusról, Niels Bohrról kapta

From the Latin word "Hassias" meaning Hess, the German state

A német Hesse tartományról kapta a nevét

Named after Lise Meitner, the Austrian physicist

Nevét az osztrák Lise Meitner fizikusról kapta

Named after the German city of Darmstadt

Nevét egy német városról, Darmstadtról kapta

Named after Wilhelm Conrad Röntgen, the German physicist

Nevét egy német fizikusról, Wilhelm Conrad Röntgenről kapta

Named after the astronomer Nicolaus Copernicus

Nevét a középkori híres csillagászól, Nikolausz Kopernikuszról kapta

The name comes from the common Japanese name for Japan

A neve Japán hétköznapi japán nevéből ered

Named after the founder of the Flerov Laboratory of Nuclear Reactions, the Soviet physicist Georgy Flyorov

A dubnai Flerov laboratórium alapítójáról, Georgy Nikolayevich Flyorov szovjet fizikusról kapta a nevét

Named after Moscow Oblast where Dubna is located

A Moszkvai terület után van elnevezve, ahol Dubna található

Named after the Lawrence Livermore National Laboratory, within the city of Livermore, California

Nevét a Lawrence Livermore National Laboratory-ról kapta, ami a kaliforniai Livermore-ban található

Named after the region of Tennessee

Nevét az Egyesült Államok Tenessee régiójáról kapta

Named after the Russian nuclear physicist Yuri Oganessian

Jurij Oganyeszjan orosz atomfizikusról nevezték el

Henry Cavendish was the first to distinguish hydrogen from other gases in 1766 when he prepared it by reacting hydrochloric acid with zinc. In 1670, English scientist Robert Boyle had observed its production by reacting strong acids with metals. French scientist Antoine Lavoisier later named the element hydrogen in 1783.

Henry Cavendish különítette el elsőként a hidrogént egyéb gázoktól 1776-ban, amikor cink és sósav reakciójaként előállította. 1670-ben az angol tudós, Robert Boyle megfigyelte, hogy a hidrogén előállítható fémek és erős savak reakciójaként. A francia tudós, Antonie Lavoisier nevezte el hidrogénnek 1783-ban.

French astronomer Jules Janssen obtained the first evidence of helium during the solar eclipse of 1868. Norman Lockyer and Edward Frankland suggested the name helium for the new element. In 1895, Sir William Ramsay discovered helium in the uranium mineral cleveite. It was independently discovered in cleveite by Per Teodor Cleve and Abraham Langlet.

A francia csillagász Jules Janssen figyelte meg először a héliumot az 1868-as indiai napfogyatkozás vizsgálata közben. Norman Lockyer és Edward Frankland javasolták a hélium nevet az új elemnek. 1895-ben Sir William Ramsay állított elő héliumot az uránszurokérc egy fajtájából, a kleveitből. Tőle függetlenül Per Teodor Cleve és Abraham Langlet is szintén kleveitből nyert ki héliumot akkora mennyiségben, hogy az atomtömegét is meg tudták határozni.

Lithium was discovered by Johann Arfvedson in 1817 when he was analyzing minerals from the island of Uto in Sweden. The pure metal was isolated the following year by both Swedish chemist William Thomas Brande and English chemist Sir Humphry Davy working independently. In 1855, larger quantities of lithium were produced through the electrolysis of lithium chloride by Robert Bunsen and Augustus Matthiessen.

A lítiumot Johann Arfedson fedezte fel 1817-ben a Svédországhoz tartozó Utö szigetekről származó ásványok elemzése közben. A tiszta fémet a következő évben egymástól függetlenül William Thomas Brande svéd és Sir Humphry Davy angol kémikusok izolálták. 1855-ben Robert Bunsen és Augustus Matthiessen nagy mennyiségű lítiumot állított elő lítium-klorid elektrolízisével.

Louis-Nicolas Vauquelin discovered beryllium in the oxide form in both beryl and emeralds in 1798. Friedrich Wöhler and Antoine Bussy independently isolated beryllium in 1828 by the chemical reaction of metallic potassium with beryllium chloride. The first commercially-successful process for producing beryllium was developed in 1932 by Alfred Stock and Hans Goldschmidt.

1798-ban Louis-Nicolas Vauquelin fedezte fel a berillium oxidját a berill ásványban és a smaragdban. 1828-ban Friedrich Wöhler és Antoine Bussy egymástól függetlenül izolálta berillium-klorid és kálium reakciója során. Az első gazdaságos előállítás kifejlesztése 1932-ben Alfred Stock és Hans Goldschmidt érdeme.

Boron compounds have been known for thousands of years, but the element was not discovered until 1808 by Sir Humphry Davy and by Gay-Lussac and Thenard. Boron was not recognized as an element until it was isolated in 1808 by Sir Humphry Davy and by Joseph Louis Gay-Lussac and Louis Jacques Thénard. Jöns Jakob Berzelius identified boron as an element in 1824.

A bórvegyületek már évezredek óra ismertek, de az elemi bórt 1808-ban Sir Humphry Davy, Joseph Louis Gay-Lussac és Louis Jacques Thénard fedezte fel. Jöns Jakob Berzelius 1824-ben megállapította, hogy az illető anyag egy elem.

Carbon was discovered in prehistory and was known in the forms of soot and charcoal to the earliest human civilizations. In 1772, Antoine Lavoisier showed that diamonds are a form of carbon; when he burned samples of charcoal and diamond and found that neither produced any water. In 1779, Carl Wilhelm Scheele showed that graphite burned to form carbon dioxide and so must be another form of carbon.

A szenet korom és kőszén formájában már a történelem előtti időkben ismerte az emberiség. 1774-ben Antonie Lavoisier megmutatta, hogy a szén a gyémánt egy módosulata. Kísérletében kőszén- és gyémántmintákat égetett, miközben egyik esetben sem keletkezett víz. 1779-ben Carl Wilhelm Scheele megmutatta, hogy a grafit is szén-dioxiddá ég, tehát a szintén a szén egyik módosulata.

Nitrogen is considered to have been discovered by Scottish physician Daniel Rutherford in 1772, who called it noxious air or fixed air. It was also studied at about the same time by Carl Wilhelm Scheele, Henry Cavendish and Joseph Priestley. In 1790 the French chemist Jean-Antoine-Claude Chaptal named the element nitrogen.

Úgy tartják, hogy a nitrogént Daniel Rutherford skót fizikus fedezte fel 1772-ben, aki kártékony vagy rögzített levegőnek hívta, mert az égést nem táplálja. Közel egyidőben szintén vizsgálta Carl Wilhelm Scheele, Henry Cavendish és Joseph Priestley is. 1790-ben egy francia kémikus, Jean-Antoine-Claude Chaptal nevezte el nitrogénnek.

Carl Wilhelm Scheele obtained oxygen by heating mercuric oxide and nitrates in 1771, but did not publish his findings until 1777. Joseph Priestley also prepared this new air by 1774. The name oxygen was coined in 1777 by Antoine Lavoisier, whose experiments with oxygen helped to discredit the then-popular phlogiston theory of combustion and corrosion.

Carl Wilhelm Scheele 1771-ben higany-oxid és nitrátok hevítésével oxigént állított elő, de eredményét 1777-ig nem publikálta. Joseph Priestley szintén előállította ezt az 'új levegőt' 1774-ben. A nevet ugyancsak 1777-ben Antoine Lavoisier adta, aki oxigénnel való kísérleteivel segített megdönteni az akkoriban virágzó flogisztonelméletet.

In 1529, Georigius Agricola described the use of fluorspar as a flux. In 1670 Heinrich Schwandhard found that glass was etched when exposed to fluorspar treated with acid. In 1810, French scientist Andre-Marie Ampere proposed that fluoric acid was a compound of hydrogen with a new element. The element was finally isolated in 1886 by Henri Moissan.

1529-ben Georigius Agricola említi először a folypát azon felhasználási lehetőségét, hogy elfolyósítja a salakot (csökkenti az olvadáspontját). 1670-ben Heinrich Schwandhard felfedezi, hogy a folypát sav jelenlétében megmarja az üveget. 1809-ben Andre-Marie Ampere francia tudós felvetette, hogy a folysavat (hidrogén-fluorid) a hidrogén mellett egy új, a klórhoz hasonló elem alkotja. Az elemet végül tisztán Henri Moissa izolálta 1886-ban.

Neon was discovered in 1898 by the British chemists Sir William Ramsay and Morris W. Travers in London. It was discovered when Ramsay chilled a sample of air until it became a liquid, then warmed the liquid and captured the gases as they boiled off. After 1902, Georges Claude's company, Air Liquide, was producing industrial quantities of neon as a byproduct of his air liquefaction business.

A neont Sir William Ramsay és Morris W. Travers brit vegyészek fedezték fel 1898-ban, Londonban. A felfedezés akkor történt, amikor Ramsay levegőmintát hűtött, amíg az cseppfolyósodott. Ezt újra felmelegítve elkülönítette a különböző hőmérsékleten forró gázokat. 1902 után Georges Claude vállalata, az Air Liquide ipari mennyiségű neont állított elő a levegő cseppfolyósításának melléktermékeként.

The chemical abbreviation for sodium was first published by Jöns Jakob Berzelius in his system of atomic symbols. It is a contraction of the element's new Latin name "natrium", which refers to the Egyptian "natron", a natural mineral salt primarily made of hydrated sodium carbonate. In 1807, Sir Humphry Davy isolated sodium for the first time by electrolysis of dried sodium hydroxide, which had been very slightly moistened.

A nátrium vegyjelét (Na) először Jöns Jakob Berzelius használta. Más nyelvekben a szóda (nátrium-karbonát) szóból származtatható elnevezést használják (angolul Sodium). A magyarban is használatos nátrium a latin 'natrium' szóból származik, ami pedig az egyiptomi 'natron'-ből, ez volt a nátrium-karbonátnak, mint ásványnak a neve. 1807-ben, Sir Humphry Davy izolálta először a nátriumot száraz nátrium-hidroxid elektrolízisével.

Scottish chemist Joseph Black recognized magnesium as an element in 1755. Magnesium was first isolated by Sir Humphry Davy in 1808, in London. He used electrolysis on a mixture of magnesia and mercuric oxide. Antoine Bussy prepared it in coherent form in 1831.

A magnéziumot 1755-ben egy skót kémikus, Joseph Black ismerte fel, mint új elemet. Először Sir Humphry Davy izolálta 1808-ban, Londonban magnézium-oxid és higany-oxid elektrolízisével, később Antoine Bussy 1831-ban állította elő összetett (koherens) formában.

In 1761, Guyton de Morveau proposed the name alumine for the base in alum, and Antoine Lavoisier, in 1787, thought this to be the oxide of a still undiscovered metal. Sir Humphry Davy identified the existence of a metal base of alum in 1808. Hans Christian Ørsted was the first to isolate metallic aluminium in 1825 in impure form. Friedrich Wöhler is generally credited with having isolated the metal in 1827.

Guyton de Morveau alkotta meg az elem elnevezését az timsó latin nevéből, amit a régi magyar neve is őriz. Antoine Lavoisier 1787-ben úgy gondolta, hogy ez a vegyület a még ismeretlen fém oxidja lehet. Sir Humphry Davy 1808-ban azonosította a timsó fő fémalkotójaként. Hans Christian Ørsted izolálta először a tiszta fémalumíniumot 1825-ben.

In 1800, Sir Humphry Davy thought silica to be a compound and not an element; but in 1811, Gay Lussac and Louis Jacques Thénard probably prepared impure amorphous silicon by heating potassium with silicon tetrafluoride. In 1824 Jöns Jakob Berzelius prepared amorphous silicon by the same general method. Henri Deville in 1854 first prepared crystalline silicon, the second allotropic form of the element.

Sir Humphry Davy 1800-ban még úgy gondolta, hogy a szilícium vegyület és nem elem, de 1811-ben Gay Lussac és Louis Jacques Thénard valószínűleg szennyezett amorf szilíciumot állított elő szilícium-tetrafluorid és káliummal hevítésével. 1824-ben Jöns Jakob Berzelius hasonló eljárással szintén amorf szilíciumot állított elő. 1854-ben Henri Deville állított elő először kristályos állapotú szilíciumot, annak második allotróp módosulatát.

Hennig Brand discovered phosphorus in 1669, in Hamburg, Germany, preparing it from urine. In 1769, Johan Gottlieb Gahn and Carl Wilhelm Scheele showed that calcium phosphate is found in bones, and they obtained elemental phosphorus from bone ash. Antoine Lavoisier recognized phosphorus as an element in 1777.

Hennig Brand 1669-ben fedezte fel a foszfort, vizeletből előállítva, a németországi Hamburgban. 1769-ben Johan Gottlieb Gahn és Carl Wilhelm Scheele észrevették, hogy a csontban kalcium-foszfát található, majd elemi foszfort nyertek csonthamuból. Antoine Lavoisier ismerte fel, hogy a foszfor egy elem 1777-ben.

By the 3rd century, the Chinese discovered that sulfur could be extracted from pyrite. Indian alchemists wrote extensively about the use of sulfur in alchemical operations with mercury, from the eighth century AD onwards. In 1777, Antoine Lavoisier helped convince the scientific community that sulfur was an element, not a compound.

A kínaiak már a III. században felfedezték, hogy a ként piritből tudják kivonni. Indiai alkimisták kiterjedten foglalkoztak a kén felhasználásával, valamint a kénnek különböző alkímiai műveleteit írtak le higannyal a VIII. századtól kezdve. 1777-ben Antonie Lavoisier segítette meggyőzni a tudományos közösséget afelől, hogy a kén nem vegyület, hanem egy elem.

Around 1630, chlorine was recognized as a gas by the Belgian chemist and physician Jan Baptist van Helmont. Elemental chlorine was first prepared and studied in 1774 by Swedish chemist Carl Wilhelm Scheele. By 1810, the scientific consensus was that chlorine was actually a compound that contained oxygen. In 1811, Sir Humphry Davy concluded the new gas was in fact a new element.

A klórgázt 1630 körül Jan Baptist van Helmont belga fizikus és vegyész fedezte fel. Az elemi klórt először Carl Wilhelm Scheele svéd kémikus állította elő és vizsgálta 1774-ben. 1810-ben az akkori tudományos megegyezés szerint a klórgáz vegyület, ami oxigént tartalmaz. Majd 1811-ben Sir Humphry Davy végül megállapította, hogy a klórgáz gyakorlatilag egy új elem.

Argon was suspected to be present in air by Henry Cavendish in 1785. It was not isolated until 1894 by Lord Rayleigh and Sir William Ramsay in Scotland. Argon became the first member of the noble gases to be discovered. In 1957, IUPAC agreed that the symbol should change from A to Ar.

Bár 1785-ben Henry Cavendish azt gyanította, hogy az argon megtalálható a levegőben; azt csak 1894-ben izolálta Lord Rayleigh és Sir William Ramsay Skóciában. Az argon volt az elsőként felfedezett nemesgáz. 1957-ben az IUPAC beleegyezett, hogy a vegyjele A helyett Ar legyen.

Potassium's symbol K comes from 'kalium' the name of the element in Germany and Scandinavia. Potassium metal was first isolated in 1807 by Sir Humphry Davy, who derived it from caustic potash by the use of electrolysis of the molten salt with the newly discovered voltaic pile. Potassium was the first metal that was isolated by electrolysis.

A káliumot először 1807-ben Sir Humphry Davy izolálta, aki a fémet kálilúg (kálium-hidroxid) elektrolíziséből állította elő. Az ehhez szükséges egyenáramot az újonnan felfedezett Volta-oszlop segítségével nyerte. A kálium volt az első fém, amit elektrolízissel izoláltak.

Calcium was known as early as the first century when the Ancient Romans prepared lime as calcium oxide. Calcium was first isolated by Sir Humphry Davy in 1808 when he electrolyzed a mixture of lime and mercuric oxide. Davy was trying to isolate calcium; when he heard that Jöns Jakob Berzelius and Pontin prepared calcium amalgam by electrolyzing lime in mercury, he tried it himself.

A kalciumvegyületeket már az I. században ismerték, hiszen például meszet állítottak elő az ókori Rómában. Az elemi kalciumot először Sir Humphry Davy izolálta 1808-ban égetett mész és higany-oxid keverékének elektrolíziseként. Davy azután próbálkozott ezzel, miután hallotta, hogy Jöns Jakob Berzelius és Pontin kalciumamalgámot állított elő égetett mész higanyban történő elektrolízisével.

In 1879, Lars Fredrik Nilson and his team detected scandium in the minerals euxenite and gadolinite. Nilson prepared 2 grams of scandium oxide of high purity. Per Teodor Cleve showed that scandium had properties similar to those predicted by Mendeleev for eka-boron. Metallic scandium was first prepared in 1937 by Fischer and his colleagues.

1879-ben Lars Fredrik Nilson és munkatársai szkandiumot vettek észre az euxenit és a gadonilit ásványokban. Nilson 2 gramm ultratiszta szkandium-oxidot állított elő. Per Teodor Cleve megmutatta, hogy a szandium sok tulajdonsága hasonlít a Mengyelejev által megjósolt eka-bór tulajdonságaihoz. A fémszkandiumot először Fisher és kollégái állították elő 1937-ben.

William Gregor found the oxide of titanium in ilmenite in 1791. Martin Heinrich Klaproth independently discovered the element in rutile in 1795 and named it. The pure metallic form was only obtained in 1910 by Matthew A. Hunter. In 1936, the Kroll Process made the commercial production of titanium possible.

1791-ben William Gregor megtalálta a titán oxidját az ilmenit ásványban. Tőle függetlenül 1795-ben Martin Heinrich Klaproth is titánionokat fedezett fel a rutilban és elnevezte az új elemet. Tiszta fémtitánt csak jóval később, 1910-ben Matthew A. Hunter állított elő. 1936-ban a Kroll Process tette gazdaságossá a titántermelést.

Vanadium was originally discovered by Andrés Manuel del Río in 1801. In 1805, the French chemist Hippolyte Victor Collet-Descotils incorrectly declared that del Río's new element was only an impure sample of chromium. In 1831, the Swedish chemist Nils Gabriel Sefström rediscovered the element in a new oxide he found while working with iron ores. Later that same year, Friedrich Wöhler confirmed del Río's earlier work.

A vanádiumot eredetileg Andrés Manuel del Río fedezte fel 1801-ben. 1805-ben a francia kémikus, Hippolyte Victor Collet-Descotils tévesen azt állította, hogy del Río új eleme csak egy szennyezett krómminta volt. 1831-ben a svéd kémikus, Nils Gabriel Sefström újra felfedezte az elemet, amelyet egy új oxidban talált vasércekkel kapcsolatos munkája során. Később, ugyanabban az évben, Friedrich Wöhler fogadta el del Río korábbi munkáját.

In 1797, Louis Nicolas Vauquelin received samples of crocoite ore. In 1798, Vauquelin discovered that he could isolate metallic chromium by heating the oxide in a charcoal oven, making him the discoverer of the element. Vauquelin was also able to detect traces of chromium in precious gemstones, such as ruby or emerald.

1797-ben, Louis Nicolas Vaunquelin hozzájutott némi krokoit (vörösólomérc) mintához. 1798-ban Vaunquelin felfedezte, hogy képes krómot kinyerni a króm-trioxid szénkemencében való hevítéséből, és így ő lett az elem felfedezője. Vaunquelinnek később sikerült króm nyomait kimutatnia egyes drágakövekben, mint például a rubint vagy a smaragd.

By the mid-18th century, Swedish chemist Carl Wilhelm Scheele had used pyrolusite to produce chlorine. Scheele and others were aware that pyrolusite contained a new element, but they were not able to isolate it. Johan Gottlieb Gahn was the first to isolate an impure sample of manganese metal in 1774, by reducing the dioxide with carbon.

A 18. század közepén, egy svéd kémikus, Carl Wilhelm Scheele piroluzitot használt, hogy klórt állítson elő. Scheele és mások is úgy gondolták hogy a piroluzitnak egy addig nem ismert elemet kell tartalmaznia, de nem voltak képesek kiválasztani. Johan Gahn volt az első aki kinyert egy nem túl tiszta mangán mintát 1774-ben, a dioxid aktív szénnel való redukálásával.

The first iron used by humans is likely to have come from meteorites. The oldest known iron objects used by humans are some beads of meteoric iron, made in Egypt in about 4000 BC. The discovery of smelting around 3000 BC led to the start of the iron age around 1200 BC and the prominent use of iron for tools and weapons.

Az emberek először vasat feltehetőleg meteoritokból szerezve használtak. A legrégebbi, ismert, ember által használt vaseszközök meteoritvas gyöngyök voltak, amelyeket Egyiptomban készítettek időszámításunk előtt 4000-ben. Az i. e. 3000-ben felfedezett olvasztás vezetett a vaskorszak kezdetéhez i. e. 1200 körül és a vas kiemelkedő használatához.

Cobalt compounds have been used for centuries to impart a rich blue color to glass, glazes and ceramics. The element was first isolated by Swedish chemist George Brandt in 1735. He showed it was the presence of the element cobalt that caused the blue color in glass, not bismuth as previously thought.

A kobalt-vegyületeket évszázadok óta használják, hogy erős kék színt kölcsönözzenek az üvegnek és a kerámiának. A kobaltot először egy svéd kémikus, George Brandt izolálta 1735-ben. Megmutatta, hogy a kobalt jelenléte okozta a kék színt az üvegben, nem a bizmut, mint azt korábban gondolták.

Artifacts made from metallic meteorites have been found dating from as early as 5000 BC. In 1751, Baron Axel Fredrik Cronstedt was trying to extract copper from kupfernickel and instead produced the white metal. In the early twentieth century, Ludwig Mond patented a process using nickel carbonyl to purify nickel.

Fémes meteoritokból készült tárgyakat már Kr.e. 5000-ből is találtak. 1751-ben Axel Fredrik Cronstedt báró megpróbálta kinyerni a rezet a nikkelből, de ehelyett előállította a fehér fémet. A huszadik század elején Ludwig Mond szabadalmaztatta a nikkel tisztításához használt nikkel-karbonil-eljárást.

Copper occurs naturally as native copper and was known to some of the oldest civilizations on record. Earliest estimates of the discovery of copper suggest around 9000 BC in the Middle East. It was one of the most important materials to humans throughout the copper and bronze ages.

A réz természetesen natív rézként fordul elő. Ezt a legrégebbi civilizációk is ismerték. A réz felfedezésére vonatkozó legkorábbi becslések szerint Kr.e. 9000 körül lehetett a Közel-Keleten. Az ember számára az egyik legfontosabb anyag volt a réz- és bronzkorban.

Metallic zinc was produced in the 13th century A.D. India by reducing calamine with organic substances such as wool. The metal was rediscovered in Europe by Andreas Sigismund Marggraf in 1746. He heated a mixture of calamine ore and carbon in a closed vessel without copper to produce the metal.

No translations found

In 1871, existence of gallium was first predicted by Russian chemist Dmitri Mendeleev and called the element eka-aluminum. Gallium was discovered spectroscopically by French chemist Paul Emile Lecoq de Boisbaudran in 1875 by its characteristic spectrum in an examination of a sphalerite sample. Later that year, Lecoq obtained the free metal by electrolysis of its hydroxide in potassium hydroxide solution.

No translations found

In 1869, Dmitri Mendeleev predicted its existence and some of its properties based on its position on his periodic table and called the element eka-silicon. In 1886, Clemens Winkler found the new element along with silver and sulfur, in a rare mineral called argyrodite. The first silicon-germanium alloys were obtained in 1955.

No translations found